Sokan egy másik csoportot tartottak halálcsoportnak, de meg kell mondjam, ezt erősebbnek tartottam. Itt volt például a mindig legalább dobogóra állunk Németország, a mi vagyunk Afrika legjobbjai Ghána, a brutálisan kőkemény szerbek, és a kenguruföldiek. Valószínűleg mind a négy csapat továbbjutott volna, ha nem egy csoportba kerülnek.

A németekről csak annyit, hogy mindig számolni kell velük. Ha 15 évesekkel állnak ki, akkor is jobbak a kijutottak többségénél. Valahogy mindig jobbak valamiben az ellenfeleiknél. Persze, könnyű úgy továbbjutni, hogy már ismerik a meccseik eredményeit ( Paulipnak köszönhetően), és úgy futhattak ki a gyepre, hogy már zsebünkben van, kivéve persze a szerbek ellen. Első meccs könnyed játék, utána szenvedés, utána erőlködés. Kicsit hullámzó teljesítmény, de végül behúzták az első helyet, abban reménykedve, hogy elkerülik a nagy rivális szigetlakókat.

A szerbek kijutni kijutnak a mundiálra, de ott az utóbbi időkben rendre leégnek. A selejtezőket csoportelsőként abszolválták, megelőzték a franciákat is (bár ez már nem dicsőség), a sorsoláskor viszont nem volt szerencséjük, erős ellenfeleket kaptak, csakúgy, mint 2006-ban. A szerbek vérében van valami, ami rúgjunk már bele egy látványosat az ellenfélbe, vagy üssünk már bele kézzel meccsenként legalább egyszer a labdába a büntetőterületen belül kényszert vált ki. Ezzel meg is pecsételték a sorsukat, bár ha utolsó nap nyernek, továbbjutnak. Nem sikerült, és így el kellett búcsúznunk a favágóktól.

Az auszik meze szép sárga, ők mégis inkább a piros színt szeretik. Érthetetlen, hogyan tudott ez a csapat ennyi buta, lapot érő megmozdulást csinálni. Kaptak egy nagy maflást a németektől, majd az utolsó két meccsen jól játszottak mégis kiestek. A délieknek nincs csatáruk, aki eltalálná a kaput. A kapitány ezért bizalmat szavazott Kewellnek Ghána ellen, ezt úgy hálálta meg a csatár, hogy kezezésért pirosat kapott, és az ajándék 11-est bevágták az afrikaiak. Itt ment el a továbbjutás.

Ghána volt a csoport második továbbjutója. A fekete csillagok inkább csak pislákoltak a csoportmeccseken. Hajtottak, voltak szép megmozdulásaik, de két gólt lőni, ráadásul mindkettőt tizenegyesből, nem túl nagy dicsőség. Az egyik egszebb jelenetsort akkor láthattuk, amikor Ayew úgy befűzte az ausztrál védőket, hogy azok még akkor is azon gondolkoztak, vajon ezt hogyan csinálhatta ez a fiatal srác, amikor már 11-eshez készülődhetett az ellenfél egy buta kezezés miatt. A sablonos játék a kapitány hibája is részben, aki nem volt képes újítani, de minek erőltetni, ha ez is elég. Ezeket a fiatalembereket nem lehetett leütközni, mindannyian az orrszarvú erejét és a gazella sebességét örökölték, fejben viszont még mindig elég gyengék, mint az afriakai játékosok általában. Ez a csapat még sokra viheti a későbbiekben.

A németek játéka élvezhető volt, mondhatni a vbt miattuk volt érdemes nézni, a többiek meg inkább harcosak mint jók voltak, és sok buta hibát követtek el.