Easy - gondolhatták az angolok, amikor kisorsolták a 2010-es labadarúgó világbajnokság C-csoportjának résztvevőit. Ha csak azt vesszük, hogy a csoport topfavortijai továbbmentek, míg a továbbjutást nem érdemlők csomagolhattak elégedetten csettinthetnék. (Láttatok már elégdetten csettintő embert?) A részletekben kissé jobban elmerülve azonban láthattuk, hogy itt valami nagyon nem volt rendben. Sőt semmi semmi sem volt rendben.

Az algériai csapat amely a selejtezőkben az évek óta afrika királyának számító Egyiptomot ütötte el a továbbjutástól egyszerűen kevés volt  - még ebben a csoportban is.  A védekezést viszonylag jól megoldották, de elől már nem maradt se erő, se ötlet (bár az angolok ellen egy ikszre ez is bőven elég volt).  Ráadásul már az első - szlovének elleni -  meccsen sem lehetett felfedezni játékukon a győzni akarás szikráját sem, így ők érdemelték meg legjobban a kiesést.

Hej Mákos Szlovének! Mondhatják az ameriakaik, az alégériaiak, de az egyszerű fotelszurkolók is. Hatalmas lehetőséghez jutottak azzal, hogy az első meccsükön, ahol mindkét csapat nevelő célzatú vereséget érdemelt volna, 3 pont hullott az ölükbe, majd a Team USA ellen csak az afrikai játékvezető hibájának köszönhetően nem nulláztak  2-0-s vezetés után. Utolsó - angolok elleni - meccsükön, komolyabb játéktudásuk nem lévén, tovább bíztak a szerencséjükben, ami ezúttal - szerencsére (haha) - elpártolt tőlük. A körülménykehez képest egész jól szerepltek és annak ellenére, hogy semmi meglepővel nem tudtak előrukkolni, még így is majdnem összejött nekik a továbbjutás.

Bob "Tipikus amerikai edző" Bradley nagyon jól összerakta és motiválta csapatát, bár mindez kevés lett volna, ha a minden legalább közepes szintet megütő csapatban csúnyán megbukó, de a válogatottban rendre megtáltosodó Landon Donovan és saját fia Michael Bradley személyében nem lett volna két olyan vezére a csapatnak, akik a legjobbkor - nem ritkán a szerencsének (is) köszönhetően - voltak képesek gólt szerezni. A csoport többi csapatához viszonyítva még így is az ő tövábbjutásuk volt legjobban megérdemelt.

Anglia csoportbeli és németek ellen mutatott "játékáról" már kb. Steve Wonder is elmondta a lesújtó véléményét, így fölöslegesnek érzem, hogy én is belerúgjak még egyet kedvenceimbe, de a "világmegváltó" ötleteimmel sem szeretnék senkit untatni. Tény, hogy mióta focit nézek ez volt az első angol válagotatott, amit a selejtezőkön mutatott játék alapján, már a Brit-Szigeteken kívüli szakemberek is - valószínüleg jogosan - esélyesnek tartottak egy nagy torna megnyerésére. Ehhez képest ami a selejtezőkön működött, az a vb-n a Steven Gerrard góljáig eltelt 4 percet és még azután a többi meccsen összesen kb 20 -25 percet leszámítva teljesen megbukott. Olyat még talán nem is látott a világ, hogy egy csapat ennyi húzóembere legyen egyszerre formán kívül - ezt és a számtalan más problémát - talán még egy jó Capello sem orvosolhatta volna, nemhogy a keretet kijelölő és vb-re kiutazó begyepesedett, ugyanazokat a hibákat rendre elkövető, újításra képtelen hasonmása. Anglia a nagy szégyent elkerülve azért továbbvergődött a csoportból, de az igazi feketeleves csak ezután következett...