Papíron ez a csoport volt az egyik legkiegyenlítettebb. Elmondom az előzetesen várt végeredményt. A csoportelsők a franciák, mert  ugye ők a franciák és kész. Második helyre beérnek a mexikóiak, utána az uruk és a házigazdák jönnek. Hogy nem így történt? Nem is kár.

Mit várhatunk egy olyan csapattól, ahol egy köcsög az edző? Azt, hogy mihamarabb húzzanak már el. 2006-ban ez nem jött össze, most viszont igen. A franciákra mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy csapat lenne. Még az első meccsen mondhattuk, hogy ez csak bemelegítés, lesz ez jobb is. Hát nem lett. Nem ennek a semmibe bámuló edzőnek kellett volna irányítania ezt a gárdát, akinek az a taktikája, hogy nincs taktika, sőt sok játékos nem is volt odavaló. Nem volt vezér, nem volt csatár, tulajdonképpen csak nevek futottak ki a pályára, a tudás az öltözőben maradt. Talán nem kéne erőltetni a sok fekete bőrű játékost, értem én, hogy jó játékosok, rohangálni, szerelni tudnak ők is, de ha igazi cselezésről, játékirányításról, játékszervezésről van szó, akkor ezek a játékosok nem képesek erre. Leégtek a franciák, nincs mit szépíteni ezen. Fehér Lóránt (Laurent Blanc) majd helyreteszi ezt a gárdát.

A házigazdák nem tartoznak a világ élvonalába, meg is látszott a játékukon, de becsületesen küzdöttek, voltak szép megoldásaik, dícséret érte. Egy-két játékos megalapozta az európai karrierjét, középcsapatokban simán elférnének.

A mexikóiakról annyit, hogy a csoportkörön túljutnak, erre képesek, de a nyolcaddöntő már sok nekik. Szervezetten, fegyelmezetten játszottak, a támadásokra viszont kevés ember ért fel. Marquez még mindig kiválóan játszik, és vannak fiatal tehetségeik, akikkel a csapat a következő vb-n ismét jó lehet.

Uruguayról dicshimnuszt fogok zengeni. Nagyon pozitívan csalódtam ebben a gárdában. Mindenki azt várta, hogy majd kicsit keménykednek, játszanak egy-két izgalmas meccset, de semmi több. Erre lefociztak mindenkit a csoportban. A védelem kiváló, szinte hibátlan volt. A középpályán olyan remek szűrők vannak, mint Arevalo Rios, vagy Perez, na meg a szélen Alvaro Pereira. A támadósorról csak annyit, hogy többszörös gólkirályok riogatták az ellenfelek kapusait. Csak egy emert hiányoltam a keretből, a Palermo csatárát, Abel Hernandezt, de ez a támadószekció így is bombaerős volt. Talán a kapusposzt volt a leggyengébb láncszem, de a csoportmeccseken nem kellett megerőltetnie magát Muslerának sem, mivel még gólt sem kapott.

Jó kis csoport volt, élvezhető meccsekkel, csak viszonylag kevés góllal.