A csoportmeccsek befejeztével kezdetét vette az igazi világbajnokság. Itt már nem lehetett kivárásra játszani, vagy a másik fél hibázására, menni kellett előre, menekülni a győzelembe. Azt már valószínűleg mindenki tudja, hogy a csoportelsők csoportmásodikakat kapnak ellenfélül, így elkerülik egymást a nagyágyúk (jobb esetben). Ez két esetben nem érvényesült, a favoritok közül összekerültek a németek az angolokkal, a spanyolok pedig a portugálokkal. Most a nyolcaddöntők 4 mérközésének visszaemlékezésére kerül sor, a másik 4 meccs egy másik cikkben jelenik meg.

Uruguay-Dél-Korea: Az esélyekről annyit, hogy ha ez az összecsapás Ázsiában lett volna, borítékolható Korea győzelme, itt viszont inkább a csoportelsőként végzett (és nagyon jól játszó) világoskékek voltak a favoritok. Ennek megfelelően a bombatrió (Cavani, Forlán, Suárez) alaposan belekezdett, meg is szerezték a vezetést az Ajax csatára által egy kapushibának köszönhetően, majd továbbra is uralták a játékot. Az öltözőben olyan változások történtek, aminek köszönhetően az ázsiaiak szárnyakat, az uruk ólomlábakat kaptak, Kórea lefocizta ellenfelét. Sikerült is az egalizálás, viszont Suárezzel nem lehetett bírni, bevarázsolt egy nagyszerű gólt a kapu bal oldalába, ezzel eldöntötte a meccset. A celeste játékosai újabb lépést tettek afelé, hogy a nagy elődök nyomdokaiba lépjenek.

Argentína- Mexikó: 2006 után ismét a nyolcaddöntőben csapott össze a két ország válogatottja. Akkor az argentinok kerültek ki győztesen, és valljuk be, most is ők voltak a favoritok, mert olyan támadósorral rendelkeztek, amelyiktől bármelyik pillanatban várhattuk a gólt. Mexikó pedig a remek védelmében reménykedhetett, és abban, hogy elől a nagy öreg Blanco vagy a fiatal Chicarito betalál, ezzel visszavágva az előző vb-n elszenvedett vereségért. A játékvezető kicsit átírta az eseményeket. Méteres lesről született Tevez első gólja, ezután már nem tudott Mexikó ugyanúgy koncentrálni, ezzel elúszott a továbbjutás. Közben még Tevez lőtt egy óriási nagy gólt, a vége 3-1 lett. Maradona fiai ezzek ismét egy lépéssel közelebb kerültek a trófeához, az El Tri pedig csomagolhatott.

Hollandia- Szlovákia: A tulipánosok könnyen vették az első akadályokat, könnyű csoportból könnyen, de mérhetetlenül unalmas játékkal jutottak el a szlovák állomásig. A szlovákok kijutása már meglepetésszámba ment, hát még az, hogy az olaszok testén keresztül jutottak ide a nyolcaddöntőkbe. De ismerve Weiss kapitányt (aki a szarból is képes kihozni a maximumot) joggal várhattuk, hogy még innen is továbbléphet a csapata. Hollandoknál volt egy ütőkártya (nem van Bommelre gondolok, aki rúgókártya volt), hanem Robben, aki a jobboldalt benyargalva sok veszélyt jelenthetett a szlovák bal oldali, sebezhető védelemre. Ez be is igazolódott, Robben gólt lőtt, a narancsmezesek elkezdték játszani altatófocijukat, nekünk meg elment az életkedvünk is, ami akkor jött vissza, amikor végre a szlovákok is mutattak valamit, majdnem egyenlítettek, de ahogy ez lenni szokott, kettőre nőtt a holland előny, így a végén Vittek tizigólja már nem osztott nem szorzott, a hollandok jutottak a 8 közé.

Spanyolország-Portugália: Micsoda meccs lesz kérem! Két favorit egymás ellen, varázslás a pályán, hálószaggató gólok, félpályás cselsorozatok. Ez lett volna az ideális forgatókönyv, viszont Queiroz valamit nagyon eltolt, vagy ennyire képes. Ő az a mester, aki számára egy kapott gól felér egy halálközeli élménnyel, ezért kerüli bármi áron, még akkor is, ha közben a csapata csapnivalóan játszik, és még a saját szurkolói is kifütyülik. Sikerült elérnie, hogy a csapata tökéletesre fejlessze a védelmet, viszont elfelejttette a játékosaival a támadójátékot. Annyit adalékként, hogy Portugália 4 összacsapásból 3-szor nem tudott betalálni! Na de elemezzük a nyocaddöntő zárómeccsét. Megint a spanyolok diktálták a tempót, náluk volt a labda, percekig eldugták ellenfelük elől, de bárhogy erőlködtek, a védelem és Eduardo is nagy napot fogott ki. A portugálok kontrákra játszottak, nem ez az erősségük. Ronaldo élete legrosszabb formáját hozta, a többeik meg nem voltak képesek felvenni a versenyt az Armadával. Villa gólja megtörte a csendet (icipici les volt), a spanyolok pedig ahogy kell, innentől eldugták a bőrgolyót, labda nélkül pedig nehéz gólt lőni. A spanyolok teljesen megérdemelten nyertek, a portugálok veresége pedig egyértelműen Queiroz lelkén szárad, aki talán kirugdosott gyeptégla helyrerakónak jobb lenne (ennek a pozíciónak nem tudom a pontos megnevezését).  Ez a soványka 1-0 egy lépéssel közelebb juttatta a spanyolokat a hőn áhított cél elérése felé.