Jól járt az aki a latin (ameriakai) labdarúgást kedveli, ugyanis a legjobb nyolc között mind a négy mérkőzésen szoríthatott spanyolul (vagy portugálul) hadováló kedvenceinek. Hollandia és Argentína először találkozott a tornán komoly ellenféllel (Brazília és Németország voltak azok), a Ghána - Uruguay összecsapás kiegyenlítettnek ígérkezett, míg a spanyolokra a Paraguay elleni meccsen - elvileg - egy könnyebb feladat várt.

A Hollandia- Brazília mérkőzés történelmi jelentőségű volt számomra, tudniillik (haha) az első félidőben - életemben először - elkezdtem szurkolni a braziloknak, mert hiába próbálták meg felrúgni őket az alattomos hollandok - latinokra nem jellemző módon - nem dobálták magukat, hanem mentek tovább mint a FÉRFIAK! Ráadásul az összes megmozdulásukból csak úgy sugárzott a magabiztosság, a játék minden elemében felülmúlták ellenfelüket és senki sem gondolt arra, hogy itt Sneijderéknek szemernyi esélye is lenne továbbjutásra - ettől szép a futball, hogy ez mégis bekövetkezett. Ezzel szemben a második félidőben, amikor szerencsés körülmények között előbb egyenlített majd a vezetést is megszerezte az Oranje (nameg Felipe Melo-t is kiállították) olyan szinten kétségbeestek Kakáék, mintha nem is profi labdarúgókról lenne szó: kapkodtak, taktikailag fegyelmezetlenek és pontatlanok voltak, engedték hogy a hollandok provokálják őket, egyre idegesebbek lettek, egyszóval egyre többet "cigánykodtak" - és ennek meg is lett az eredménye. Akármennyire is fájdalmas szembesülnünk vele, de az mindenképpen pozitívum, hogy nem játszahtott elődöntőt egy olyan mentálisan hulladék csapat, amely ekkora összeomlásra képes, ha hátrányba kerül, illetve ha 10 percig nem úgy alakul a játék képe, mint ahogy azt ők eltervezték. A hollandok pedig köszönték szépen - 11 emberrel viszonylag könnyedén kihúzták a hátralévő időt és a nagy elődökhöz méltóan (nem!) bemasíroztak az elődöntőbe.

A Ghánaiak újabb emlékezetes mérkőzést játszottak soron következő tengerentúli ellenfelükkel, de ezúttal a szabályok adta lehetőséget kihasználva a szerencséjüket próbára tevő uruk jutottak a legjobb négy közé, hozzáteszem nem érdemtelenül (de végül ők maradtak éremtelenül). A stabil védekezés és a "ne kapjunk gólt mentalitás" ugyan végig dominált, de azért jónéhány veszélyes helyzetet így is sikerült kialakítania a csapatoknak. A játékot az életveszélyes Forlán - Suarez duónak köszönhetően a kékmezesek kezdték jobban, majd az afrikaiak is fokozatosan belelendültek, sőt a félidő végén - az eddig csak csereként pályára lépő - Sulley Munatari jó harmincról tekert egy potyaszagút Muslera hálójába. A második félidő elején nagyobb sebességre kapcsoltak a Dél-Amerikaiak és a vb legjobb játékosa révén - Kingson kapus hathatós közreműködésével - sikerült egyenlíteniük. A hosszabításban inkább a félig-meddig hazaiak előtt adódtak gólszerzési lehetőségek, majd érkezett az a bizonyos kapu előtti kavarodás, be nem intett lesállás és az ördög Suárez keze - mindez Asamoah Gyan drámájában csúcsosodott ki és a slusszpoént Abreu panenkás büntetője jelnetette, így afrikai csapatnak továbbra sem sikerült ez elődöntőbe jutnia világbajnokságon.

Az argentin-német összecsapás továbbjutója megjósolhatatlan volt. Bármelyik csapat is jut tovább, az eddig mutatott teljesítménye alapján joggal kiáthattuk volna ki a torna potenciális győztesének (azért ne olyan sietősen). Szoros, gólgazdag mérkőzésre volt kilátás, mindkét fél megszórta eddigi ellenfeleit, már látatlanban beillett egy előrehozott döntőnek. Istenkezű Diego semmi váratlant nem húzott, és ez volt a veszte. Hagyta, hoyg csapata tulajdonképpen sablonos játéka folytatódjon ezen a fontos meccsen is, nem csoda, hogy eddigre már kiismerték a mindig éremesélyes németek. Messi nem tudott ficánkolni Boateng mellett (néha azért sikerült), a többiek pedig teljesen tanácstalanokká váltak a kapu előtt. A "német" csapat azt csinálta, amit Anglia ellen, annyiban eltérve, hogy már a 3. percben vezetést szereztek Müller révén, ezzel a gaúchoknak volt feladva a lecke, akik viszont azt nem tanulták meg. A második játékrész az angol sablon szerint volt lejátszva, gyors kontrákból lőttek három gólt rövid időn belül, ezzel szétzúzták, megalázták, porrá őrölték az argentinokat. Most megmutatkozott, hiába a bombaerős támadósor, ha nincs védelem. A németek pedig szinte már szokás szerint ott vannak a 4 között, ahol a spanyolokkal vívhatják soron következő csatájukat a vb-címért.

Paraguay a vb-n először és utoljára mutatta, meg, hogy rászolgált a történelmi sikerre, de ez a spanyol válogatott, még ezzel a gyakran szenvedős játékkal is sokkal jobb csapat, mint a Dél-Amerikaiak  - és ezt  bizonyítaniuk is sikerült, így továbbjutásuk jogosságához nem férhet kétség. Más kérdés, hogy ez egy újabb 1-0-ra megnyert meccs volt, ahol Torres nyilvánvaló okok miatt továbbra is rúgott gól nélkül maradt (ez leginkább a hozzá túl sokáig ragaszkodó del Bosque kritikája) és ismét David Villának kellett megmenteni a La Furia Roja becsületét. Persze ez utóbbi nem teljesen igaz, mert Iniesta is kifejezetten jól játszott és bizony Iker Casillas képességeit is próbára tették a paraguayi támadók, de ekkor úgy gondoltuk, hogy Németország ellen a többieknek is fel kell nőnie a feladathoz. Azt is bizonyosan állíthatjuk, hogy nem ez volt a guatemalai játékvezető karrierjének legjobb meccse, de döntései - szerencsére - nem befolyásolták a továbbjutó kilétét, így a hármas sípszó után a jobbik csapat készülhetett a durbani előrehozott döntőre.