Ebben a négyesben találhattuk a végső címre is esélyes albicelestét, valamint három, talán egyforma játékerőt képviselő csapatot, akik közül az egyiknek nem sok jövőt jósolhattunk továbbjutás esetén.

Argentína az arany trófea egyik nagy várományosa könnyű út előtt állt, az ellenfelek cseppet sem voltak verhetetlenek, így Diego mester joggal dörzsölhette tenyerét és a rózsafüzérét már a sorsolás után vb-cím álmokat dédelgetve. El is hozta a vb legütőképesebb támadósorát a tornára, hogy még véletlenül se kelljen a bekapott gólokkal törődni, úgyis egyel többet lőnek. A nyitómeccs nehezen indult, bár a csapat irányított, az ellenfél kapujában egy sárga ruhás figura (Enyeama) rendre kifogott a támadókon. A folytatásban mindenki Messi-showt várt, de nem ő rúgdosta a gólokat, hanem Higuaín, akinek csak annyi dolga volt minden esetben, hogy bepasszolja a labdát a tehetetlen kapus mellett. A csoportot könnyen megnyerő argentinok és Dundiego most már pöffeszkedhettek, mondván, nincs aki megállítsa ezt a csapatot, pedig voltak nagy hiányosságai. Például a védelemben, ahol nem volt igazi jobbhátvéd, pedig az nem árt a futballban, középpályán Veron játszott, ezt csak az edző jóbaráti viszonyának köszönhette, játéktudása már messze elmaradt a régitől és elvárttól. Messi meg annyira szabad teret kapott, hogy sokszor a saját térfélről indult, hogy mire a kapu elé érjen, elfáradjon. Ezek a hiányosságok nem sok jót ígértek a folytatásban.

Nigériát mindig a négy közé várják, nem tudom milyen alapon. Ez a csapat cseppet sem Szuper, Sasnak még csakcsak elmegy. A végy egy jó kapust elv érvényesült, a védelem viszont lassú és körülményes volt, a támadóalakzat igyekezett, csak kár, hogy Yakubut erőltették. A görögök ellen varázsütésre (varázsutánarúgásra) összeomlottak, ezzel majdnem elszálltak a továbbjutási remények, a legfontosabb meccsen, Kórea ellen még a csodafegyvert, (a kitudja hány éves?) Kanut is bevetették, hiába. A győztes gól nem akart megszületni, így a Töröttszárnyú Sasok búcsúzni kényszerültek.

Nem úgy mint Dél-Korea. Sokat futottak, robotoltak, nyolc tüdejük volt, és végül kiharcolták a folytatást. A gyenge görögöket szép játékkal győzték le, az argentinok ellen hozzá sem tudtak szagolni a meccshez, a végső csatában pedig megmutatkozott a távol-keleti harciasság és küzdőszellem, az erőgépek ellen döntetlenre hozták a meccset. 4 pont elég volt a második helyhez. 

A görögökről mondhatunk bármit, csak azt nem, hogy játszák a futballt. Ilyen defenzív taktikával talán csak San Marino játszik, de Rehhaklész tudja, hol van a játékosai tudásának határa, ennyire tellett. Egy meccset emelhetünk ki, a Nigéria ellenit, amikor is  Zeusz Kaitává változva belerúgott egy kékmezesbe, ezzel segítve hazája fiait abban, hogy vérszemet kapjanak, az afrikaiak meg gutaütést. Ugyanis a görögök addig hozzá sem szagoltak a mérkőzéshez, attól a perctől kezdve pedig meg sem álltak addig, míg be nem zsebelték az eddig egyetlen vb-győzelmüket. Ennyire tellett, másra már nem. Köszönjük görögök, belőletek ez is sok volt.

Mindent összefoglalva egy éremesélyes csapat megmutatta magát, és tudását, egy ázsiai pedig ünnepelhetett, mert a kontinensen kívül, bírói segédlet nélkül! sikerült továbblépni a kieséses szakaszba.