Csak azért nem mondhatjuk errE a csoportra, hogy ez volt a legérdektelenebb ezen a vb-n, mert volt még néhány, melyben a csapatok minden követ megmozgattak azért, hogy elriasszák a potenciális új rajongókat (6 éven aluli gyerekek, nők, amerikaiak, észak-koreaiak)  ettől a sporttól, vagy legalábbis a  világbajnokságtól. Sajnos a többi csoport mérkőzéseinek sem sikerült mindig ellensúlyozni a számtalan gyalázatosan unalmas produkciót.

Az első fordulóban  mindkét meccs (Hollandia-Dánia és Japán-Kamerun)  - egy Forma-1-es futamhoz hasonlóan - kiválló alkalmat teremtett egy délutáni szunyókáláshoz, csak itt a motorok zúgását a  - rendkívül gazdag és magas színvonalú - helyi kultúra oszlopkövének számító vuvuzela helyetesítette. Ezen kívül talán csak annyi derült ki, hogy Hollandia Robben nélkül is könnyedén jut innen tovább (ha minden jól megy csoportelsőként) még akkor is, ha Van Persie görénynek minden meccsen sikerül kvázi- (esetleg valódi) emberhátrányt teremtenie.

A második fordulóban a kameruni és dán védők gyermeteg hibáinak köszönhetően végre láthattunk egy fordulatos és talán izgalmas meccset, amit a pontosabban célzó dánoknak (a kameruniakk 23 lövésből csak egyszer találtak be) sikerült behúzniuk, így ők készülhettek a ki-ki meccsre az - ebben a fordulóban is - borzasztó taktikusan kiszámíthatóan és gépiesen futbalozó japánok ellen.

A harmadik fordulóból nekem nem csak a sokak által emlegetett japán szőnyeg szabadrúgás - bombázás maradt meg, hanem két egészen kiválló akciógól is. Sajnos ebből az egyiket - mint fentebb kiderült: az általam nem nagyon kedvelt  - Van Persie szerezte, ahol Kuyt passza, lesről való visszamozgása és a labdaátugrása egy tudatos - nagyon jól megkomponált és begyakorlolt - szép figura volt. A másik pedig természetesen Okazaki gólja - ennél Honda elküldte Jacobsent virágot szedni, majd önzetlenül a társa elé tálalt, akinek így már nem volt nehéz elrúgnia Sörensen mellett a labdát.

Hollandia végülis simán behúzta a csoportelsőséget, de ezúttal nem a tőlük megszokott sziporkázóan játszunk, de egy meccset úgyis elkúrunk is kiesünk taktikával, hanem kemény és határozott védekezésen alapuló elöl majd úgyis lő valaki egy-két gólt mentalitással. Elia pedig bebizonyította, hogy bár kétségtelenüll tehetséges játékos, jelenleg még igencsak túlhájpolt és még nagyon sokat kell fejlődnie, ha  egyszer topjátékos szeretne lenni.

Számomra hihetetlen, hogy Dánia válogatottjának még 2010-ben is Sörensen, Thomasson, Jörgensen és Rommedahl alkotja a gerincét, utábbinak legalább volt egy jó mecse, míg a juvés Poulsen, vagy Bendtner fikázása már kimeríti a hullagyalázás fogalmát. A Jon Dahl "akkoris rúgok egy gólt ezen a vb-n, ha belerokkanok" Thomasson vezette csapat kiesését egy épelméjú ember sem sajnálta és az egyenes kieséses szakaszban sem hiányoztak senkinek.

A japánokról és a kameruniakról nem nagyon van véleméynem, utóbbiakról talán csak annyi, hogy elég szarok voltak.