Angliában hagyományosan az előző szezon PL-győztese és az FA-kupát elhódító együttes  a Wembley-ben találkozik egymással, hogy néhány nappal a szezon első hivatalos mérkőzései után a legjobbgazdagabb csapatok számára is megkezdődjön a futballévad. Mivel tavaly mindkét kiírást a Chelsea nyerte meg, idén a bajnokság második helyezettje (Manchester United) lesz az ellenfele az egyébként itt is címvédő csapatnak. A tovább után megnézzük hogy ment a pirosak és kékek ráhangolódása a szezon legkevésbé fontos kupadöntőjére.

A felkészülési mérkőzések egy részéről már korábban esett szó. Csak a rend kedvéért említsük meg, hogy azóta mindkét csapat további három-három mérkőzést játszott, ezek közül a Chelsea mindegyiken vereséget szenvedett, míg a United "mindössze" a Kansas ellen kapott ki, ám ezekből már csak azért sem vonunk le következtetéseket, mert eszünk ágában sem volt kínozni magunkat a megfelelő taktikai variációk keresésével és az egész évben a nagycsapat közelébe nem kerülő fiatal játékosok beállításával jellemzett nyögvenyelős-döcögős haknikkal.

Az átigazolások már jóval érdekesebbek lettek volna, de egy-két kivételtől eltekintve egyik csapat keretében sem történt jelentősebb változás, mondhattuk a hét közepén, de azóta történt néhány változás. A londoniaknál a távozók között láthatjuk - a teljesség igénye nélkül - Ballack, Belletti, Stoch és Joe Cole nevét, rövidtávon egyik sem nevezhető hatalmas érvágásnak, ahogy egyelőre Benajunról sem gondoljuk azt, hogy harmincévesen épp a Cheleaben fog igazán maradandót alkotni, viszont úgy túnik sikerül(t) megeszerzniük a Benficatól a vb-n is jó teljesítményt nyújtó Ramirest, aki akár az első hosszú távon meghatározó brazil játékos lehet Angliában. (Nem lesz az) A manchesterieknél Zoran Tošić a kertek alatt elsunnyogott a CSKA-ba és Ben Fostert is sikerült rásózni a Birminghamre, így a "biztos kezű" Kuszczak lett a második számú hálóőr. (de hülyén néz ez ki leírva) A hátvédsor stabilizálásanak és a jövő csapatának építése céljából sikerült megszerezni a Fulhamtől Chris Smallingot, akinek a játékát elnézve, remélhetőleg idén még nem túl sokszor kell majd beugrania PL vagy BL meccseken. A folyamatosan impotenskedő Berbatov is kapott egy Owennél mindenképpen használhatóbbnak tűnő konkurenciát - a világbajnokságon és a felkészülési meccseken is több gólt elérő, egyre magabiztosabbnak tűnő Javier "Chicharito" Hernández személyében.  Kíváncsian várjuk, hogy boldogul majd az angol bajnokságban.

Egy hete még Andersont kellett az égő Audi R8-asábóbl kihúzni és Rooney is bebaszcsizott kicsit. Ezen a héten Ancelotti mester azt nyilatkozta, hogy bár nincsenek a legjobb formában és van még gond az erőnléttel is, de azért - meglepő módon - nem lenne ellenére, ha ismét megnyernék a szuperkupát. Owen meg valami olyasmit mondott, hogy a Wembley - legendásan szar - gyepe betehet az egész szezonjának, Lampard meg inkább a fölösleges válogatott meccs miatt picsog, Anelka meg már azt sem tudja mit beszél. Szóval nincs nagy szópárbaj, fogadkozás meg ilyenek, így nem hinnénk, hogy öldöklő küzdelemre számíthatunk - most úgy gondoljuk, hogy a Manchester már kicsit jobban belerázódott a játékba, így talán ők az esélyesebbek, de a vasárnap délutáni álmosnak és lagymatagnak ígérkező meccs után, úgyis a valamivel szerencsésebb csapat karbantartója kershet majd helyet egy újabb trófeának a vitrinben.