Ettől a csoporttól joggal várhattuk, hogy a latinos futballt játszó csapatok szórakoztató, gólgazdag meccseket játszanak, viszont csalódnunk kellett, ez a csoport hozta a legkevesebb dugót az összes közül.

Még szerencse, hogy nem ez volt a halálcsoport, mert engem halálosan hidegen hagyott. A sors azonban kifogott rajtam, mint szegény elfeántcsontpartiakon a sorsolás,  így nekem kell mindenféle szakmaiságot mellőző gondolataimat megosztanom a géseknél történtekkel kapcsolatban.

Egészséges felnőtt emberként nem szurkolunk nekik. Sőt körberöhögjük őket. Csak legyintünk, ha meghalljuk, hogy az esélyesek közt említik csapatukat. Öregek. Lassúak és körülményesek. Nem futnak. Nem cseleznek. Megkapják a legkönnyebb csoportot. Rendre tizenegyessel mentik meccseiket döntetlenre.
 

Csak azért nem mondhatjuk errE a csoportra, hogy ez volt a legérdektelenebb ezen a vb-n, mert volt még néhány, melyben a csapatok minden követ megmozgattak azért, hogy elriasszák a potenciális új rajongókat (6 éven aluli gyerekek, nők, amerikaiak, észak-koreaiak)  ettől a sporttól, vagy legalábbis a  világbajnokságtól. Sajnos a többi csoport mérkőzéseinek sem sikerült mindig ellensúlyozni a számtalan gyalázatosan unalmas produkciót.

Sokan egy másik csoportot tartottak halálcsoportnak, de meg kell mondjam, ezt erősebbnek tartottam. Itt volt például a mindig legalább dobogóra állunk Németország, a mi vagyunk Afrika legjobbjai Ghána, a brutálisan kőkemény szerbek, és a kenguruföldiek. Valószínűleg mind a négy csapat továbbjutott volna, ha nem egy csoportba kerülnek.

Easy - gondolhatták az angolok, amikor kisorsolták a 2010-es labadarúgó világbajnokság C-csoportjának résztvevőit. Ha csak azt vesszük, hogy a csoport topfavortijai továbbmentek, míg a továbbjutást nem érdemlők csomagolhattak elégedetten csettinthetnék. (Láttatok már elégdetten csettintő embert?) A részletekben kissé jobban elmerülve azonban láthattuk, hogy itt valami nagyon nem volt rendben. Sőt semmi semmi sem volt rendben.

Ebben a négyesben találhattuk a végső címre is esélyes albicelestét, valamint három, talán egyforma játékerőt képviselő csapatot, akik közül az egyiknek nem sok jövőt jósolhattunk továbbjutás esetén.

Papíron ez a csoport volt az egyik legkiegyenlítettebb. Elmondom az előzetesen várt végeredményt. A csoportelsők a franciák, mert  ugye ők a franciák és kész. Második helyre beérnek a mexikóiak, utána az uruk és a házigazdák jönnek. Hogy nem így történt? Nem is kár.

Örülhetnek a hölgyek, véget ért ugyanis a 19. labdarúgó világbajnokság. És mi urak sem szomorkodhatunk azért, mert bár fociimádók vagyunk, de be kell vallani, nem volt ez egy nagy vb, és talán már mi is vártuk a végét. Négy év múlva talán jobb lesz.

Mi is történt az előző egy hónapban? Megérdemelték-e a spanyolok a vb-címet? Ezekre a kérdésekre választ adunk egy hosszabb összefoglalóban, de most  röviden összefoglalnám a véleményemet, meglátásaimat.

Egy blog életében az első bejegyzésnek sokkal kisebb jelentőssége van, mint gondolnánk. Ilyenkor egyesek valamilyen ars poetica-t megfogalmazva vicceskedve köszöntik az (általában nemlétező) olvasót, míg mások - in medias res - az ezredik poszt lazaságával mindenféle kertelés nélkül  tolják ki azt a blogra. Szerintem az első poszt egyetlen értelme az, hogy legyen - így a Totális Futball blog (amit andresini barátommal közösen szerkesztünk majd) "Első"-je  már teljesítette is a célját.