Már csak 1 nap és útjára indul a  labda a hazai bajnokságban is. A ligakupa küzdelmei már korábban elkezdődtek, ezek a meccsek mintegy erőfelmérőnek, vagy felkészülésnek tekinthetőek, de kisebb-nagyobb következtetéseket is levonhatunk ezekből, persze az igazi változások a csapatok háza táján az átigazolásokkal kezdődtek meg, ezek nagyobb segítséget nyújthatnak nekünk ahhoz, hogy kielemezzük, mely csapatok lehetnek esélyesek a bajnoki címre, melyek lesznek a szürke középmezőny tagjai, illetve, mely csapatok fognak küzdeni a kiesés ellen. Lássuk a medvét.

A világbajnokság befejeztével elkezdődhetett a felkészülés a következő szezonra, barátságos mérkőzések „tömkelegét” játsszák az európai csapatok. Vajon levonhatunk-e bármilyen következtetéseket ezen mérkőzések eredményeiből az augusztus-szeptemberben rajtoló bajnokságokat illetően? Semmi esetre sem, hisz a mundialon szereplő csapatok hősei (vagy éppen anti-hősei) még jól megérdemelt szabadságukat töltik, ezzel pedig arra nyílik lehetősége az edzőknek, hogy az eddig nélkülözött illetve ritkábban játszatott fiatalokat, valamint a friss igazolásokat is kipróbálják. Érdemes tehát figyelni ezeket a mérkőzéseket is, hisz egy-egy jó teljesítmény esetén új arcokkal is találkozhatunk kedvenc csapatunk cserepadján, esetleg kezdőjében. A következő napokban az elmúlt bő két hét felkészülési mérkőzéseiből emelnék ki néhány érdekesebbet valamint a magyar vonatkozásokról is írok pár sort.

Kettőnek sikerül, háromnak nem. A magyar klubcsapatok e heti mérlege két továbbjutás, egy kiesés. A legrangosabb sorozatban a DVSC ha nehezen is, de továbblépett gyengécske ellenfelén. Egyre nehezebb elviselni, hogy egy észt bajnok képes megszorongatni egy magyar bajnokot. A játékkal nem lehetnek elégedettek a hajdúságiak, viszont meg kell jegyeznünk, hogy tavaly is nehezen lendültek bele, de sikerült a csoportkörig eljutniuk. Most már a 3. fordulóban egy sokkal erősebb ellenfél vár a gárdára, a svájci bajnok, és ha reálisan gondolkuzunk, nincs esély a továbbjutásra. Nagyon sokat kellene tenni a továbblépésért, amire jelenleg a Debrecent nem tartom képesnek.

Az EL-ben a Győr könnyen jutott tovább egy harmatgyenge kazah csapattal szemben, eltaláltam Alekszidze gólját is, és a győriek továbblépését is. Ami sikerült a Győrnek, nem jött össze a Vidinek. Elfogult voltam a fehérváriakkal szemben, talán a szívem jobban akarta a továbblépést, logikusan gondolkozva viszont egyértelműen a szlovén csapat volt a párharc esélyese. Ezt siekrült is bebizonyítaniuk, Mezey csapata egyszerűen gyenge támadásokban, hiába a sok fiatal, tehetséges támadó, ha nem tudnak helyzeket kialakítani, nem fognak gólt lőni. A mester azt mondta tapasztalatlanok voltak, ez igaz, viszont nem csak a tapasztalatlanság, hanem a gyenge támadójáték és talán még mindig az összeszokatlanság a fő oka a vereségnek és a búcsúzásnak. Egyet megtanultam e párharcból, azt, hogy az észre kell hallgatnunk amikor fociról és esélylatolgatásról van szó. Most is arra fogok hallgatni. Viszlát DVSC, viszlát Győr.

Remek hírt olvastam minap. Állítólag péntek reggel kirúgják K.O.emant, a magyar válogatott kapitányát. Miért jó is ez a hír? Mert egy olyan vezetőedzőt menesztenek, akitől talán csak a Bozsik-Détári tandem volt rosszabb. Igen. Dícsérik a hollandot, mert nyertünk ugye 7 meccset, végig versenyben voltunk a továbbjutásért, de azt már elfelejtik, hogy milyen meccseket, és milyen csoportban.

Roberto Mancini a minap azt nyilatkozta hogy megpróbálják megszerezni Landon Donovant is, mert állítólag 5-6 meccsenként képes egy egyeneset rúgni a labdába. Mindez azért is érdekes, mert tegnapalőtt még Drogbáért ajánlottak 20 millió fontot. A menedzser azt is megerősítette, hogy megtették ajánlatukat Mario Balotelliért és már csak az Inter válaszára várnak. Örülünk, hogy a csapat végre ésszerű igazolásokat készül végrehajtani, hisz csatárposzton így is alig  8-an lennének bevethetőek a következő szezon kezdetén. Talán épen azért szemeltek ki még 3 támadót, hogy 11-el is ki tudjanak állni, ha a szükség úgy hozza? Bízzunk benne, hogy kiderül mindez az első fordulóban.  Szerintem ehhez hasonló felállásban gondolkodik a kiválló olasz stratéga:

Elkezdődtek az európai kupasorozatok, melyekben természetesen a magyar csapatok is érdekeltek. Az EL küzdelmeitől már búcsúzott a Zete, a Vidi és a Győr maradt állva, holnapután pedig eldől, melyik csapat (remélhetőleg mindkettő) folytathatja a sorozatot. Nagy csapás ez számunkra, hogy a csapataink albán, moldáv, kazah ellenfelekkel kell, hogy küzdjenek (szó szerint), sőt mint láttuk, a ZTE épp egy ilyen gyengécske albán csapattal szemben maradt alul az előző fordulóban. Arra azért nem nehéz rájönni, hogy fordulóról fordulóra erősebb ellenféllel szemben kell helytállni (bárcsak így lenne) klubjainknak, nagy pech, hogy a Vidi már most egy viszonylag komoly képességű (magyar szinthez mérten) gárdával, a Mariborral néz szembe, az itthoni 1-1 nem éppen kecsegtető eredmény. 

Elérkeztünk a vb-sorozat befejező részéhez. A tornán már csak 4 gárda maradt állva, akik célja nem más, mint egy aranyszobrocska és a mellette járó eurómilliók és dicsfény megszerzése. A nyolcaddöntők után sokan az európai foci teljes kudarcát látták, mivel a 16 közé csak 6 csapatunk maradt a kontinensünkről, ráadásul ezek is egymás ellen játszhattak, a pesszimisták elmondhatták, hogy csak 3 marad a nyolcban, az optimisták meg azt, hogy három európai csapat biztosan lesz a negyeddöntőben. De arra talán senki nem gondolt, hogy a folytatásban is állva maradnak ezek a gárdák, sőt európai házidöntőt is rendezhetnek, amire az öreg kontinensen kívül még nem került sor. Lássuk az elődöntőket.

Jól járt az aki a latin (ameriakai) labdarúgást kedveli, ugyanis a legjobb nyolc között mind a négy mérkőzésen szoríthatott spanyolul (vagy portugálul) hadováló kedvenceinek. Hollandia és Argentína először találkozott a tornán komoly ellenféllel (Brazília és Németország voltak azok), a Ghána - Uruguay összecsapás kiegyenlítettnek ígérkezett, míg a spanyolokra a Paraguay elleni meccsen - elvileg - egy könnyebb feladat várt.

Folytatjuk a nagysikerű vb-t felidéző sorozatunkat a nyolcaddöntők további négy mérkőzésével.

A csoportmeccsek befejeztével kezdetét vette az igazi világbajnokság. Itt már nem lehetett kivárásra játszani, vagy a másik fél hibázására, menni kellett előre, menekülni a győzelembe. Azt már valószínűleg mindenki tudja, hogy a csoportelsők csoportmásodikakat kapnak ellenfélül, így elkerülik egymást a nagyágyúk (jobb esetben). Ez két esetben nem érvényesült, a favoritok közül összekerültek a németek az angolokkal, a spanyolok pedig a portugálokkal. Most a nyolcaddöntők 4 mérközésének visszaemlékezésére kerül sor, a másik 4 meccs egy másik cikkben jelenik meg.